de eddig úgy tűnik, hogy nem az, legalábbis én nem így képzeltem.

2019 nyara körül észrevettem a jobb mellemen, hogy van egy kis horpadás. Őszinte leszek akkor nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, arra gondoltam, hogy esetleg a melltartó megnyomhatta az egész napos használattól. Ekkor még fájni nem fájt és alatta sem volt bekeményedve a cicim. Telt az idő tünet nem volt leszámítva, hogy a horpadás viszont változatlanul jelen volt. Persze jogos a kérdés, hogy miért vártam eddig, miért nem nézettem meg korábban. Nem tudom, igazából nem gondoltam tényleg rosszra. De higgyéték el, ha tehetném és visszacsinálhatnám akkor elmennék, de sajnos változtatni már nem tudok ezen.

Az évvégéhez közeledve vagy talán volt már január vége február eleje is amikor kezdett már fájni, ha megfogtam akkor keményebbnek éreztem azon a területen és úgy döntöttem, hogy elmegyek magán úton egy mellultrahangra, mert az volt a leggyorsabb megoldás. A telefonos egyeztetést követően 2 nap múlva kaptam is időpontot. A születésnapom előtt 4 nappal... Megtörtént a vizsgálat és az ott látottak alapján a doktornő azt mondta, hogy javasolna egy mammográfiai vizsgálatot és egy biopsziát, mert nem tűnik jónak amit lát. Gondoltam a 45-öt illik emlékezetessé tenni, végülis sikerült.

Nagyon segítőkész és kedves volt, kérdezte, hogy van-e orvosom akihez tudok menni, mert ha nem akkor ő kér nekem egy időpontot a Semmelweis-en és hív telefonon amint megvan. És így is tett már másnap hívott, hogy egy hét múlva van időpont ezekre a vizsgálatokra,nekem csak beutalót kellett kérnem a háziorvosomtól. Elsőkörben már itt is szeretném megemlíteni, hogy nagyon aranyosak és kedvesek voltak velem. És ebben a nehéz helyzetben nagyon sokat segítet lelkileg, hogy ilyen emberségesen álltak hozzám. De erről még később is írok, mert szerencsére ért még bőven pozitív tapasztalat.